MTK legendárium | 301. rész

Publikálva: 2023.11.27 Frissítve: 2023.11.24 MTK Budapest

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „A MAC után és az MTK előtt – alvó sportklubok időszaka” 82. rész.

A MAC-alapító Eszterházy Miksa gróf már csendesen pihent a kissé nagyúriasra szabott gannai, családi mauzóleumban, amikor a sporthóbort mind szélesebb körben kezdett hódítani Magyarországon. Majd valamennyi mezővárosunk kártyaasztalainál lázas szervezkedés vette kezdetét. Ami az ánglusnak igazi testkultúrát jelentett, az nálunk az esetek zömében szivarfüst és spriccer mellől, két bridzsparti között aláírt gyűjtőív kérdése maradt. Jó lapjárás alkalmával a jelentkezők száma akár meg is duplázódhatott. A folytatás ugyancsak simán ment, hisz a hirtelen adott úri szó kötelezett. Ennek szellemében tavasszal a valóságban is elkezdődhetett az addigra már a Belügyminisztérium anyakönyveiben életre kelt cikornyás nevű klub szabadtéri „viadalsorozata”.

A rendszeres „edzésekre” a kertvendéglők hársfái alatt került sor, hol az egybegyűltek az előző esztendőknél komolyabb ambíciókkal (egyleti jelvény a felöltőn) fogtak hozzá a szokott kuglizáshoz. Máris nyakukon volt a lőszezon, s húzni kezdtek a szalonkák is, majd sorra kerültek az apróvadak. Sportember volt a talpán, aki győzte a rengeteg „atlétikai” feladatot, melyet esetenként még egy-egy lovagias ügy is tarkított.

Na és a bálok, ha már tagdíjat nem fizet a sportman, legalább jótékony egyleti bál tartassék az alaptőke emelésére, mely még jól jöhet a téli „viadalok” (vendéglői kártyacsaták) tétjeinél.
Nagyjából így jellemezhetnénk a hirtelen lelkesedésből vagy épp modern hóbortból alapított klubok többségének működését:

S hogy az egyletek száma mégis oly mutatós, annak az az oka, hogy igen sok helyen könnyelműen alakítgatják az egyleteket, nem a testgyakorlás szükségességének érzetétől áthatva, hanem mellékes tekintetekből, igen sokszor hiúságból vagy szalmalángbuzgalomból.” Magyarországon az MTK megalakulásáig, 1887-ig, mintegy százharminc „testedzési egylet” volt, melyek némelyikében a taglisták és gyűjtőívek tanúsága szerint ötszáz, sőt ezer „sportoló” is be volt jegyezve. Ezeknek azonban a fele bizonyosan csupán csak névleges egyletnek tekinthető. A tagdíjat, ha be is szedték, tényleges tevékenységet mégsem folytattak: „a legtöbb egylet csak annyiban ad életjelt magáról, amennyiben télen bált, tavaszon majálist rendez.” Ezen egyletek között előfordult olyan, hol ugyan rendelkezésre állt az egyleti sportterem, de kötéllel sem lehetett működő tagot fogni. Oly formáció is ismert, hol hiába állt rendelkezésre nagy egyleti vagyon, a szándék már hiányzott a továbblépéshez, sport helyiség bérletére és a működés megszervezésére. Az ilyen sportegyletek vagy élettelenül vegetáltak, vagy a hosszú haldoklást elkerülve a gyors kimúlást választották:

„Sajátságos egy nemzet a magyar! Nagy tűzzel kezd mindenbe, aztán belefárad. A lelkesedése szívből jön, de füstté válik. Legalábbis így van ez a sportéletben. Milyen nagy hanggal támadt egy-egy testgyakorló egyletünk, aztán, hogy elcsöndesedett most már szinte valamennyi. Egyleteink legnagyobb része az alvás sportját űzi.”